© Off Péter - 2038 Sóskút, Jókai utca 18. - 0036-20-9730840 - offpeter[kukac]freemail[pont]hu - design by webmíves
  >>> TOVÁBB A GYERTYÁKHOZ    

TÖRTÉNETE TECHNOLÓGIÁK ÁRAK GYERTYAGYÚJTÁSI SZABÁLYOK MÉRETEK

A gyertya karrierje messzi századokra nyúlik vissza, hiszen már a rómaiak is készítettek méhviaszból gyertyát. Nagyjából a XII. században terjedt el a faggyúgyertya, melyet állati zsiradékból készítettek. Ez olcsósága miatt hódított elsősorban, mert eléggé kormozott és a szaga sem volt éppen szalonképesnek nevezhető. A ma is ismert gyertyára azonban 1825-ig kellett várni, amikor is J. L. Gay-Lussac szabadalmaztatta a sztearingyertyát. A gyertyák alapanyaga ma főleg sztearin, parafinviasz és ritkábban méhviasz. A sztearin tulajdonképpen iparilag tisztított és fehérített állati zsiradék, pl. faggyú, disznózsír, a parafin pedig a kőolajlepárlás mellékterméke, tehát ásványi eredetű. A legtöbb gyertya ezek keverékéből áll, minden mesternek megvan a maga titkos keverési aránya.

A gyertya tulajdonképpen szenzációs találmány! Ugyanis az égés, s ezzel a világítás üzemanyagát szilárd halmazállapotban tárolja, mellyel sokkal kényelmesebb és tisztább a használata, mint az olajmécsesnek, de rengeteg más előnye is van, nem beszélve mondjuk a szállíthatóságról. A gyertya égése során a fény mellett hőt is ad le, s ezt a "mellékes" körülményt használja föl a szilárd üzemanyag folyékonnyá tételére, ezzel az egyetlen világítóeszköz a történelem során, mely hasznosítja a termelt hőt.

1996-ban kitaláltuk és megalkottuk azt a gyertyát, mely jelenleg önálló típust alkot a gyertyák világában. Körprofilú gyertyáink palástjába valódi növényeket helyezünk, s ezek színe, formája adja gyertyáink szinte korlátlan változatosságát, hiszen végül is nincs két egyforma gyertyánk, mint ahogy nem nő két egyforma fa sem a világon.
Elégedettséggel  tölt el minket,  hogy  mára  számos utánzónk
akadt,   ám   minőségét   és  külalakját  tekintve  ezek  messze
elmaradnak mögöttünk.